Könyvek amiket szeretek. Könyvek amiket olvastam valamikor. Könyvek amiket utáltam és félbehagytam. Könyvek amik megváltoztatták az életem. Könyves programok, linkek, képek mert olvasni jó ;)
Nikitől, azaz a Könyvesem blog írójától kaptam ezt a kis cuki díjacskát. Ezúton is köszönöm itt is neki. Tényleg, igaz rám amivel ő jellemzett a blogjában, hogy az ízlésünk 90%-ban megegyezik, úgyhogy ami nekem tetszik az kb neki is :)
A szabályok:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!
2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a feliratkozott olvasók száma.
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról.
Akkor a 4 blogger, akiknek én is továbbadom a díjat: Ildikó: magyar-matematika tanárnéni és szuper egyetemi titkár, aki hamarosan feleség lesz (és én ott leszek a lagziján). Ildi sok klasszikus könyvet olvas és jól összerakott blogpostokat ír. PuPilla: mert szeretem az írásait, a humorát és mert Csernus és pillangó mániás és mert bármikor találkozunk, mindig el tudunk sztorizgatni. Amadea: nemrég új blogra költözött, de ő maga maradt a régi. Az egyik legrégebben olvasott könyves blogger, akit nyomon követek. Rá fogom a Zafón mániámat, mert nála olvastam először a Szél árnyékáról, amit mióta én is elolvastam fan vagyok. Könyvgalaxis: Nita blogját is régóta nyomon követem, sok olyan könyvet olvas, ami engem is érdekel úgyhogy sorra landolnak a kívánságlistámon a nála olvasott könyvek.
"Mindenre soha nincs válasz. Például arra a kérdésre sincs, hogy az
őrültség és a gonoszság két különböző dolog-e, vagy csak mi döntöttünk
úgy, hogy őrültségnek nevezzük azokat a dolgokat, amelyek esetében nem
tudjuk megérteni a pusztító szándékot. Képesek vagyunk megérteni, hogy
valaki atombombát dob egy ártatlan civilekkel teli városra, azt viszont
nem, ha másvalaki prostituáltakat belez ki, mert meg akarja akadályozni,
hogy betegséget és erkölcsi hanyatlást terjesszenek London
nyomornegyedében. Ezért az egyiket kvázi elfogadjuk, a másikat pedig
őrültségnek nevezzük."
Karácsony előtt Pisti-nek hála kölcsönben megkaptam tőle 2 skandináv krimit (a másik a Kitaszított - erről majd később lesz post), de nem igazán volt időm nekiállni az olvasásnak. Talán jobb is, Pisti szerint a Hóember elég félelmetes, főleg télen és ebben a jó tanácsban volt is valami.
A történet Osloban játszódik, ahol Harry Hole-t a rendőrség főtisztjét ismerhetjük meg, aki eltűnt nők után nyomoz. Ősz elején kap egy titokzatos levelet, egy bizonyos Hóembertől (amivel látszólag nem annyira foglalkozik), aztán ahogy leesik az első hó eltűnnek a nők. Egy közös van bennük, mind családos anyák, férjjel és gyerekkel. A tett helyszínén a hóemberek nyomokat rejtenek, amiket Harrynek és nyomozó csoportjának kell megfejteni. És itt jön képbe majd a levél ugye.
"Kinézett a sötétbe. Odakinn néhány hópehely szállingózott a levegőben
céltalanul, saját akarat híján és mintegy fittyet hányva a nehézségi
erőre. Csupán földet akartak érni valahol, mindegy hol, utána pedig
felolvadni és eltűnni. Volt ebben valami szomorú."
Nehéz magáról a sztoriról spoilerek nélkül írni, és a történetet sem akarom vesézni, mert ezt olvasni kell. Nesbø neve nem volt ismeretlen számomra, tudtam, hogy a skandináv krimik királya, de eddig még egy regényével sem ismerkedtem meg közelebbről. Annyit tudtam, hogy Harry Hole köré egész sorozat épült, így a Hóemberrel én rögtön bele is vágtam a közepébe a dolgoknak. Szerencsére ez a könyv az előzmények olvasása nélkül is teljesen érthető, mert a történetek nem folytatásosa, bár volt némi visszautalás (de ezeket megmagyarázták hellyel-közzel.)
Nesbø sodró lendületű és izgalmas krimit hozott, ahol jól megismerhetőek az északi népek élete, akik ősztől tavaszig sötétségen élnek a hidegben elzárkózva. Sok ember közülük alkoholista (Hole-nak is meggyűlik a baja a piával, volt ezek közül némi visszautalás, és néhány új keletű sztori) depressziós és minden 5. családban 100%, hogy a gyereket nevelő férfi valójában nem a gyerek vér szerinti apja.
E köré a társadalmi probléma köré épül a Hóember című regény, ahol a gyilkos bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságai megdöbbentik a sokat edzett nyomozókat is, akik próbálnak párhuzamot vonni a régi esetek, egy eltűnt tisztességtelen rendőr (Vas Rafto) és minimális nyomok köré, amiket nem temetett be a hó. Hole a nyomozáshoz kap egy csinos segítőtársat (Katerine-t), aki nagyon okos és néha már zavarja a főtisztet az ügyhöz való hozzáállása és a titokzatossága. Katerine ridegnek és számítónak tűnik és a múltja sok titkot rejt, de Hole-lal jól kiegészítik egymást. A férfi és volt élettársa Rakel között fura viszonyba is nyerhetünk egy kis betekintést, bár szerencsére a szex itt nincs úgy leírva, mint a "mamipornó" könyvekben.
"Az ember megvívja a maga kis ütközeteit, majd miután hazatért és beragasztotta a sebeit, visszamegy harcolni."
Egyébként Harry Hole az elején nem volt igazán szimpatikus, de a történet végére együtt éreztem vele. Sok mindent megtudtam az életéről, régebbi kapcsolatáról (Rakel és annak fiáról Olegről). Az esendő, de okos főtisztet volt amikor sajnáltam és volt amikor utáltam, de összességében nagyon illett a regény hangulatához. Nyomozás közben volt amikor vakvágányon járt, de igazából ezek az elterelések csak növelték az izgulást, és a végkifejlettett, ami, hogy is mondjak... kicsit durvára sikerült.
Értékelés: 5/4.5
Egy szó mint száz, azt hiszem ilyenek a tökéletes krimik. Egy kicsi hibája volt csak, néha teljesen depresszív hangulatba kerültem tőle a sok sötétségtől, a kietlen erdőktől, az északi emberek hozzáállásától, a kevés vicctől (néha akadt benne egy két jó beszólás, de nem az a humorra építő regény ez) a sok vérontástól. De ez nem hiba végül is, a lényeg, Nesbø átadta, azt amit kell! Végig izgultam, a gyilkos kilétére nem jöttem rá sokáig. A legjobbak az ilyen regények!
+ Annyira megtetszett a sztori, hogy megrendeltem a Denevérembert. Ez a sorozat első része, és a Hóember sokat merített abban a sztoriban megtalált ausztrál sorozatgyilkos ügyéből. Volt pár visszautalás Harry ezen esetére, amit norvég nyomozóként Ausztráliában ügyesen megoldott, úgyhogy kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire varázsolt majd el az a Nesbø kötet.
Tavaly írtam a Damage Reportról egy jó kis véleményt ITT. Máriusz nemrég feltette pdf-ben a netre, úgyhogy akinek van e-könyvolvasója az bátorkodja gyorsan letölteni.
Isaac Marion: Eleven testek "Nagy terveink vannak. Nagyon bizony. Még a sötétben tapogatózunk, de
legalább megtettük az első lépést. Már mindenki dolgozik; Julie-val mi
is csak egy kis szünetet tartunk, mert olyan szép ez a nap. Kék az ég.
Zöld a fű. A Nap süti a bőrünket. Mosolygunk, mert mi így mentjük meg a
világot. Nem hagyjuk, hogy egyetlen nagy sír maradjon belőle, egy
tömegsír a világűrben. Ki fogjuk hantolni saját magunkat. Felvesszük a
harcot az átokkal, meg fogjuk törni. Sírni fogunk, vérezni, vágyni,
szeretni, és találunk gyógyírt a halálra. Mi magunk leszünk a gyógymód.
Mert azt akarjuk."
A Facebook-on említette egy ismerősöm, hogy látta könyvet a Libriben, én meg kommentáltam, hogy én is szeretném elolvasni, ha már jön a film. Másnap megkaptam a Férfitól ajándékba (ugyanitt: imádom, hogy figyel rám és meglep!) és rögtön nekiestem az olvasásnak. 2 nap sem kellett és végére értem, igaz hajtott az is, hogy az ominózus premier előtti vetítésig kivégezzem. Hogy lássam mennyire tér el a könyv a mozifilmtől ,de erről majd később.
Isaac Marion nevét bevallom a Warm bodies (Eleven testek) című film előtt nem hallottam mint író. (Tudom, tudom ez az én szegénységi bizonyítványom...) Mikor tavaly télen megláttam a film trailerét, egyből beleszerettem a történetbe, meg a zombifőszereplőbe R-be (akit Nicholas Holt alakít), úgyhogy alig vártam, hogy a magyar mozikba is eljusson. Szerencsére a Libri kiadó gyorsan cselekedett és könyvben kiadta még a film előtt, ráadásul mozis plakáttal, ami nekem nagyon tetszett.
A könyv főszereplője R, aki nem emlékszik a múltjára, csak azt tudja, hogy a keresztneve valaha R betűvel kezdődött. Akkor, amikor még ember volt! A könyv indulásakor a már zombiként élő R gondolataival ismerkedhetünk meg Isaac Marion sorain keresztül. R nem hülye, csak nem igazán működnek azok a képességei, amik miatt embernek lehetne nevezni. Ösztönei arra sarkallják, hogy embereket egyen. Beszélni nem tud csak hörögni és mászkálni, ellenben sok gondolata van, amit a beszédközpontja leépülése miatt nem tud megosztani senkivel. Néha egy-egy szót kimond haverjának M-nek (aki igazán mókás figura, ő testesíti meg a zombicsajozógépet), de leginkább mind a filmben és mind a könyvben R belső monológjait olvashatjuk/hallhatjuk. És ez adja a pluszt az egésznek.
"Halott vagyok, de annyira nem rossz. Megtanultam együtt élni vele." (első mondat)
R nem úgy fogja fel az életét, mint mások. Ő szívesen kitörne ebből a zombi létből, de nem igazán tud ellene mit tenni. Beletörődött, hogy élőhalottként él, és Eleveneket (élő embereket) eszik amikor rátör az éhség. A főszereplő zombi Életét a Csontik (ők is hasonlók a zombikhoz, de rajtuk már nincsenek élő hússzövetek, testük csontokból áll és képesek arra, hogy irányítsák a zombikat. Félelmetesek és nagyon gonoszak.) szabályozzák és a kb 20-25-en kinéző élőhalott R csomó szintén élőhalott társával él együtt egy reptéren.
R élete el lett cseszve attól a perctől kezdve, hogy zombi lett, de ő ehhez meglepően ironikusan és humorosan áll neki a. Rengeteg vicces monológot olvashatunk tőle a könyvben, amitől bevallom nekem teljesen a szívemhez nőtt.
"A barátom, M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan
vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka."
A zombi fiú élete akkor változik meg gyökeresen, amikor a városban élelem (Elevenek) után csoszogva összetalálkozik a Perry vezette kis csapattal, akikre több zombitársukkal rátámadnak. A csatában R megöli Perry-t. R belekóstol is a fiú agyába is és az itt felvillanó emlékképek nagy hatással lesznek rá (R el is raktároz a zsebében az agyból néhány darabot). A főszereplő ezzel a cselekedettel nemcsak Perry maradványait szerzi meg, hanem barátnőjét Julie-t is magával viszi a reptérre, azaz a lakásába egy régi gazdátlanul álló repülőgépbe. Mert R amikor megpillantotta a lányt, azonnal beleszeretett, és ez az érzés nemcsak a gusztustalannak tűnő agyzabálás miatti mellékhatás a zombinál. Meg akarja védeni, megóvni a többi zombitól és ehhez a legegyszerűbb mód, ha maga mellett tartja a lányt. De vajon létezhet élő ember és egy halott között szerelem? Nah ez itt a nagy kérdés!
R Perry agyának elfogyasztása után emlékképeket kap a fiú gyerekkoráról és Julieról, akivel szerelmes párként már akkor együtt voltak amikor gyerekkorukban megváltozott az élők világa és feltűntek benne a holtak. R ezeket az emlékeket elég intenzíven éli meg (amikor eszik az agyból, ő is átéli Perry emlékeit), de nem ezek teszik miatt változik meg. Sokkal inkább az van rá hatással, hogy Julie-val tölti az ideje nagy részét. Egyre jobban elkezd kötődni hozzá, és ezek az érzések beindítanak valamit, amitől a zombiba visszatérnek szépen lassan az életfunkciók.
Szerencsére Isaac Marion könyvében nem nyáltengerként van ábrázolva a szerelem, hanem viccesen, de megfelelő komolysággal is egyben. Nem akar Marion többet mondani annál, ami a lényege a dolgoknak. Az érzések, a félelmek, a bénázások, a félreértések és humoros zrikálások között meghúzódó párbeszédekkel és meglátásokkal nagyon ügyesen operál az író.
– Nem akarod visszakapni a régi életed?
– Nem. (…) Én ezt az életet akarom.
Szóval igen, a zombik (is) lehetnek szerelmesek és gondolom nem árulok el nagy titkot, de viszont is szerethetik őket. Ám ez nem annyira egyszerű ebben a feje tetejére állt világban, ahol az emberek módszeresen leölik a zombikat és nem hisznek abban, hogy változhat a világ. Julie apja ráadásul elöljáró ebben az irtásban.
– Nincs szabály arra, hogyan „kell” történnie a dolgoknak, Perry. Nem
létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá.
Értékelés: 5/5
Szóval erről és arról is szól ez a könyv, hogy az érzelmek, az elfogadás, a megértés és a kompromisszumok mennyire kellenek ahhoz, hogy az emberiség ne ítélje magát teljes pusztulásra. Mert ezt a szörnyű állapotot maguk az emberek szabadították rá a világra, és kell valami kiindulópont egyfajta gyújtópont ami beindítja azt, hogy a bolygó újra meggyógyítsa önmagát. Ehhez kell egy kívülálló zombi és egy bátor lány, akik elviszik a hátukon az egész sztorit. R és Julie párosa nagyon jól működik együtt, kapcsolatuk nem giccses, nem nyálas hanem emberi. Félnek, bizonytalanok de közben remélnek és tesznek is érte, hogy megváltozzon a helyzet.
Isaac Marion pontosan adagolja az öniróniával rendelkező szerelmes zombi bénázásait, a Perry agyából nyert emlékképek álomszerű színességét és Julie életbe vetett hitét végig a regény alatt.
A filmhez képest a könyv azért jobb (egyébként is mindig a könyv jobb egy könyvbőlmegfilmesítettmozi esetében!), mert jobban megmutatja azt a világot, ahol a Csontik uralkodnak a zombikon, és ahol Julie apja diktátor módjára irányítja egy stadionnyi ember életét. Más-más nézetek, de a cél mindkettőjüknek ugyanaz, elpusztítani a másik fajt/csoportot. Ebbe pedig bőven van beleszólásuk a Rómeó és Júliaként szerelmüket eltitkolni kényszerülő párnak.
A könyv és a film sikerén felbuzdulva állítólag jön a folytatás. Én ehhez nem fűzök sok reményt, ez a sztori teljesen kerek és lezárt így, de ettől függetlenül Isaac Marion gondolatait más témában szívesen olvasnám még.
Érdemes megnézni egyébként a filmet, jó szórakozás! A tévhitek ellenére a fiúk is élvezik, mert sokszor félelmetes, de közben tele van a vicces jelenetekkel is. Ráadásul kitűnőek a színészi játékok. Nicholas Holt kisujjból kirázva lejátssza a vászonról a megöregedett John Malkovich-ot. Nah nem papolok tovább ígérem, alább a film első négy perce, meg a hivatalos trailer.
Tegnap megkaptam a Férfitől Isaac Marion Eleven testek című könyvét, mert tudja, hogy nagyon szerettem volna elolvasni, még a film megjelenése előtt :)
Jövő héten csütörtökön érkezik a mozikba (a film címe eredetileg Warm bodies), de mi már szerdán megnézzük premier előtt. \o/ Addig meg valószínűleg kiolvasom a könyvet (az első 60 oldal után azt kell mondani, hogy nagyon szórakoztató és vicces. Imádom eddig) és majd lesz róla post. Akárcsak a Szent Johnna Gimi harmadik részéről is. Keep calm...
"– Na? – mutattam fel anyunak a szétmaszatolt rajzlapot.
– Aha! Egy dió! – jelentette ki anyu büszkén.
– Tulajdonképpen egy falevél. De haladunk – feleltem szomorúan.
– Nem reménytelen – állt fel Tomi az asztaltól.
– Tényleg? – kérdeztük anyuval egyszerre.
– Mármint a kettes. A kettes nem reménytelen – bólintott."
Nagyon szerettem a Szent Johanna Gimi első részét (erről itt írtam), úgyhogy gyorsan felraktam a várólistára a második részt. Igazából az Átmeneti üresedésbe kezdtem bele, de valamiért nem úgy haladtam vele, ahogy szerettem volna így rápihentem Leiner Laura könyvével. És milyen jól is tettem! Rentai Renáta és osztálytársai kalandja egy kicsit (újra) kikapcsoltak és közben nem kellett azzal foglalkozzak, hogy mennyire szörnyű a világ, meg a benne élő emberek.
Véget ért az első félév a Szent Johanna Gimiben (SzJG) úgyhogy Reni a második félévbe kezd bele, egy kicsit magabiztosabban mint az első részben. Fél év alatt jobban megismerte az osztálytársait, szerzett 2 igazi barátot (Virág, az emós lány, és Arnold a szintén könyvmoly zseni). A második félévben az iskola élet még jobban felpörög mint az előzőben, hiszen itt a Valentin hét és Bálint napi bál, a farsangi bál, tavaszköszöntő buli és persze év végén az 9/B osztálykirándulásra indul. Nah meg persze, Reninek még mindig tetszik osztálytársa Cortez, aki iránt egyre jobban dobog a szíve.
"Mindenesetre egy csomó hülye lepke szállt fel a gyomromban, és konkrétan
beleremegtem a gondolatba, hogy Corteznek és nekem van egy titkunk.
Wow."
A fiú még mindig menő, és még mindig nem foglalkozik sokat Renivel. Amikor a lány észreveszi, hogy az A osztályból Edina ráhajtott Cortezre kétségbeesik, de így sem mer lépni. Sokat szenved és vágyakozik a fiú után, de semmi sem történik. Néha kedves vele Cortez, néha levegőnek nézi. Igazából ez a plátói szerelem sokszor elgondolkoztatja Renit, hogy mennyire is nem menő, és mennyire kívülálló néha az osztálytársai mellett. Ő nem halad úgy zenei élettel, nem néz videóklipeket, sorozatokat és nem olyan dolgokra használja az internetet mint a legtöbb "menő" fiatal. Őt az olvasás köti le, kvízeket játszik és még mindig a Beatles a kedvenc együttese.
"Cortezre csak rá kell nézni, abból kiderül, hogy miért esik bele mindenki. Mert egyszerűen menő."
Amikor az A osztályból Edina randira hívja Cortezt Reni önbizalma a béka feneke alá kerül. Persze a szülei észreveszik ezt, de hiába a kamaszkorról szóló tanácsadó könyvek nem igazán tudják felvidítani lányukat. Egyébként a szülők mindenre a szaktanácsadó könyvektől várják a választ, ahelyett hogy örülnének, hogy Renivel nincs igazán gond. Ő az osztály harmadik legjobb tanulója és idejét nem a Myspace-n lógva tölti, hanem olvasással és házi feladat írással.
"– Ha Edina kevés Cortezhez, akkor én mit mondjak? Egyáltalán nem vagyok menő! – sóhajtottam.
– De okos vagy! És szerintem az menő! – vigasztalt Virág, én pedig halványan elmosolyodtam."
Értékelés: 5/4
Ebben a kötetben sincs világmegváltó történés, zajlanak a tanórák. Néhol unalmasak Reni naplószerű leírásai arról, hogy mivel telik el egy-egy szünet a suliban (általában azzal, hogy az udvaron tartózkodik Reni és onnan nézi a körülvevő rajongókat, és az A-s lányokat, akik divatosan vonulnak az udvaron, míg ő egy padon olvas, vagy issza a forró csokiját, mellette Virág és Arnold ül.)
Kinga, aki az osztály éltanulója és igazán megszállott, már ami a versenyeket illeti többször megpróbálja felnyitni Renáta szemét, hogy tegyen valamit azért, hogy Cortez észrevegye. Kinga gúnyosan, de jó szándékkal terelgeti a kis béna szerelmes csajszit, de egyelőre nem igazán van hatása a dolognak.
A szerelem mellett Reninek azzal is meg kell küzdenie, hogy ne bukjon meg rajzból. Vladár a rajztanár pikkel rá, de év végén egy olyan nem várt segítséget kap, amitől egy kicsit jobban várja majd a második évet a SzJG-ben. Néhol kiszámítható, néhol unalmas, de mindenképpen megmosolyogtató poénokkal és könnyed stílusban megírt folytatásról van szó. Olyan történetek ezek, melyben valódi tinédzserek valódi álmaik vannak beleszőve és amikbe egy pillanatra könnyedén bele tudod magad képzelni (vagy nosztalgiázni és tanulságként levonni, hogy 14 és fél évesen te is ilyen bénácska voltál! igen, én ugyanezt csináltam, mint Reni :D)
++ Nemrég jelent meg az SzJG utolsó része dupla kötettel és hamarosan indul a SzJGer közösségi oldal (ITT), ahová a rajongókat várja az írónő. Leiner Laurát egyébként követheted a Twitteren is, vicces dolgokat szokott kiírni és nagyon sokat foglalkozik az olvasóival. Respect!
Egyébként ráfüggtem a könyvre, már a harmadikat is kiolvastam, és most szert kell tennem a folytatásokra is. Így 27 évesen ciki nem ciki, én is beállhatok Leiner Laura rajongói sorába :)
"Minden erejét és koncentrációs képességét összeszedte, a komód jobb felét az ablaktól kitolta, húzta addig, míg végre láthatóvá vált mögötte lévő falfelület. Gyorsan leportalanította egy tiszta konyharuhával, és már ebből a momentumból is érezte, hogy valami különleges dolog készülődik. Életében nem portalanított még falat, sőt az utóbbi időben semmit sem. Elővette a vastag filcet, amit a munkahelyéről hozott, és ezt írta fel a falra: Egy év múlva ilyenkor újra boldog párkapcsolatban élek (2011. július 11.)
Így kezdődik Békési Eszter története a Szerdán habcsók című könyvben, amit Papp Diána a Nők lapja munkatársnője írt. A regényhez egy több kiadó által tartott bloggeres összejövetelen jutottam hozzá (ahol alkalmam nyílt a szerzővel is beszélgetni és dedikáltatni), de már előzőleg halottam róla hiszen sokan ajánlották (női blogok, több újságban is feltűnt - egyszóval felkerült a kívánságlistámra). Diána egyébként ott dolgozik, ahol én is majdnem 6 évig koptattam a billentyűzetet. Ő a print vonalon, mint vezetőszerkesztő, én ugye inkább online, szóval érdekelt, hogy mit hozott össze.
A Szerdán habcsók egy könnyű kis regény, akárcsak maga a címben rejlő édesség (aminek még lesz köze a végkifejletben, de nem lövöm le a poént.). Cukormázas, habos és éppen eléggé édes és könnyed ahhoz a történet, hogy elszórakoztassa a chick-lit vonalon mozgó olvasókat. Én kifejezetten szeretem az ilyen típusú regényeket, így öröm volt egy magyar író által írt történetet. Nem hasonlítanám se Fejős Évához, se Vass Virághoz, akiknél néha úgy érzem, hogy túlzottan sokat szeretnének mondani és ettől erőltetetté válik. A Szerdán habcsók nem ilyen.
Békési Eszter karaktere néhol nem volt számára szimpatikus, de teljesen beletudtam élni magam a helyzetébe. Már ami a munkahely váltást és a szerelmi dolgokat illeti. Esztert 10 év házasság után Andrew a férje megcsalja, így elköltözik egy albérletbe, ahol egyedül kell újra felépíteni az életét, miközben egy PR cégnél is kell nap mint nap bizonyítania. A válás nem egyszerű, Eszter néhol dagonyázik az önsajnálatban, azonban testvére, hű barátja Piroska (öreg hölgy, akivel sokat levelezik) és haverja Sanyi próbálnak neki segíteni.
"Pasizz féktelenül, de ne állj le nős férfival, még bosszúból sem. Ráérsz 75 évesen. Akkor már nem lesz miből válogatni."
A PR-os szakma csúcsán lévő Eszter hobbiként gasztro blogot vezet, amit a válási és költözési herce-hurca miatt elhanyagol. A barátai hívják fel a figyelmet arra, hogy ideje felélesztenie a blogot, mert az olvasói már epekedve várják az újabb bejegyzéseket. Nem egyszerű hosszú szünet után újra motivációt találni az írásra (és a főzésre), miközben a munkája a tévécsatornánál teljesen lezsibbasztja.
Eszter egy véletlen során összesodorja az élet egykori kamasz szerelmével Balázzsal, aki saját céget vezet, és európai városokba indul beszerzőkörútra, hogy eljuttassa a legfinomabb hozzávalókat a kis boltok polcaira. Eszter kap az alkalmon a fiúval tart, hogy segítsen neki és közben sok szép helyen jár és olyan finomságokkal találkozik, ami bőven ihletet ad neki a gasztro blogjához. Kicsit sajnáltam, hogy ott volt az a sok hely és kevés leírást kaptam róluk. Ugyanitt néhány sütéses főzéses jelenet néha furán volt bele szőve az események közé, amik szerintem nem voltak annyira odavalóak (pl: Balázs és Eszter közös kotyvasztása a konyhában), ugyanitt a blogos receptek és leírások korrektek voltak.
Persze a fő bonyodalmak akkor kezdődnek el, mikor Balázs feltűnik, Eszter húga pedig el. Nem egyszerre zajlik a két esemény, de Eszter nyakába elég sok minden szakad. A blogja virágzik, főzős műsorokba hívják szerepelni és közben randizni hívja egy izgalmas rosszfiú (Frank), Balázs pedig egy régi ügy (egy kiderülő titok) miatt nem áll vele szóba. Mindeközben Piroska kórházban köt ki, és a cukrászda, amit Eszter húga vezet üzletvezető nélkül marad. Sok sírás és gondolkozás után Eszter rájön, hogy vannak kezdetek és végek és persze a várt happy end nem marad el. De hát ennek így is kell lennie egy ilyen típusú könyvnél. "Örülök, hogy megfogadtat a tanácsomat, és mázoltál a falra. Csak a
nyugtatóra ne igyál túl sokat, drágám, mert a Helyszínelők majd nem
győzik megfejteni a feliratot. Persze tudod, hogy csak viccelek, édesem."
Értékelés: 5/3
Könnyű kis olvasmány, kellő humorral megfűszerezve. Tetszettek a Piroskának írt levelek és a közbe iktatott válaszolok, és persze Eszter gasztro blog postjai. Ezek feldobták a regényt, ami tényleg olyan mint egy limonádé, de nem a rossz értelemben vett hasonlatként. A Szerdán habcsók enyhíthet a nyári forróságon, jól esik szétkevergetni benne az összetapadó jégdarabokat, de kicsit zavar amikor ki kell belőle halászni egy-egy magot, de amikor megkóstolod érzed benne a friss mentát meg a frissen facsart gyümölcsök aromáját. Egyszóval azért elég kellemes. Ilyen Papp Diána regénye is. Kikapcsolt, nem volt elrugaszkodott, valós dolgokról írt és voltak szerethető dolgok benne. Lehetett volna jobban kidolgozott (karakterek, helyszínek) és hosszabb is akár, mert simán olvasgattam volna még.
Kíváncsi vagyok a nemrég megjelent Bodza bisztróra is majd. Valószínűleg ha beköszönt a jó idő majd kölcsönkérem Noémi barátnémtől, mert neki szintén tetszett, és jó lesz egy kicsit majd limonádézni ezzel a regénnyel (is) valami teraszos helyen ülve.
Oldalszám: 263
Kiadó: XXI. század
+ A meseszép borító Keszeg Ágnes munkája, akárcsak a Bodza bisztrónál is. Gyönyörű!
"Én eleinte féltem, hogy majd úgy bánnak velem, mint egy ronggyal,
mindenhol ilyeneket olvasni. De aztán rájöttem, hogy csak azzal bánnak
úgy, aki úgy is érzi magát, és hagyja, hogy kihasználják. Pedig ez csak
egy szolgáltatás, amit pénzért nyújtunk. Senki sem használ ki senkit.
Nyilván az utcán teljesen más, meg azoknak is, akiket
belekényszerítenek. De bennünket senki sem kényszerített, ez a saját
döntésünk. Az elején voltak erkölcsi dilemmáim, de ma már nincsenek.
Minden engem igazol."
Egy könyvkiadós, könyves blogger találkozón (amiről Szilvamag itt írt hosszabban) jutottam hozzá a könyvhöz majd alkalmam nyílt beszélgetni a szerzőkkel is. Foglalkoztat ez a téma és azon könyvek, amiben a prostitúcióról esik szó. Olvastam a Fucking Berlint, a Szex és tandíjat és van még a polcomon pár hasonló sztori. Év elején valami realisztikusra vágytam úgyhogy kapóra jött, hogy felraktam az idei várólistámra az Egyetemista lány támogatót keres című könyvet, mert úgy gondoltam, hogy könnyen olvasható lesz. És az is volt. Ellenben a sztorik (mert több is van belőlük a könyvben) nem igazán fogtak meg sajnos.
Emlékeim szerint a Szex és tandíj főszereplője Laura, azért kényszerül arra, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtson a férfiaknak, mert már ennivalóra sem futja neki, nem hogy arra, hogy a tanulmányait fedezni tudja. Nagy Szilvia és Szabó Anna Eszter könyvében szereplő magyar lányok családjuknál laknak és annak reményében vállalnak erotikus munkát, hogy többletbevételhez jussanak. Ergo legyen pénz ruhára, fodrászra, műkörömre, új telefonra, utazásokra és esetlegesen tandíjra. Nincs is ezzel semmi gondom, hiszen mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne (vagy amihez van gyomra) csak nem mindegy, hogy milyen stílusban mesélik ez a történetet.
Olvasás során nekem sokkal inkább az jött le a könyvből, hogy ezek a lányok büszkék arra, hogy kurvák és szinte csábítónak állították be ezt az élethelyzetet. 4 lány története ez a rövid könyv, ahol Lili, Zsófi, Heni és Frida gondol egyet egy nap és belekezdenek a prostitúcióba, amiből/ahonnan nehezen van kiút. A 4 történet sok hasonlóságot rejt: masszázsszalonok, az órabérekből levett jutalékok, a lányok önállósodási vágya, saját "vállalkozás" indítása, albérlet keresés, ahol űzni tudják az ipart, kedves és támogató visszajáró kuncsaftok sok borravalóval, 1-2 aberrált zaklató ügyfél, külföldi kiküldetés Svájcban, Hollandiában több százezer forint reményében).
Valahogy mindig is jobban kedvelem azokat a könyveket, ahol E/1-es számban vannak elmesélve a sztorik, mert sokkal személyesebb az ilyen könyveket olvasni, mint egy leíró mesét, hogy mit csinál az egyik lány, és a másik. Elsődlegesen úgy gondolom hogy talán sem tetszett annyira a könyv.
A másik problémám, az volt vele, hogy inkább "buzdító" jellegű volt. Ha egy olyan kiszolgáltatott szegénységben lévő lány olvassa, akit könnyű befolyásolni, akkor biztos, hogy ő is ezt az utat választja a problémái miatt. Minden le van benne írva, hogy hogy lehet elkezdeni a prostitúciót, mik a buktatói (viszonylag kevés van a 4 főszereplő sztorija szerint) és arról is kevés szó jut a regényben, hogy lelkileg ez mennyire terheli meg a lányokat. Nincsenek hatalmas vívódások, a lányok csinálják a munkát, mert kell nekik a pénz. Kiszolgáltatottak, de nem éreztetik ezt az olvasóval. Sebezhetőek, de inkább úgy állítják be magukat mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy kurválkodnak, hiszen bajuk úgysem származik belőle. Persze a védekezésre ügyelnek, de nem járnak rendszeres vizsgálatokra, nincs engedélyük, minden illegálisan megy. És persze titokban.
"Frida elfogadta, hogy ő bizony tényleg kurva, és abból él, hogy
szexuális szolgáltatásokat nyújt férfiaknak pénzért. Nem gondolta
erkölcstelennek, és egy pillanatra nem bánta meg. Nem is engedte volna
meg magának. „Aki megbánja, az azt ismeri be, hogy helytelen dolgot
tett, és ez óriási súlyként nehezedhet rá egész további életében. Soha
semmit sem szabad megbánni, mert akkor bekattansz attól, hogy az életed
egy szakaszát megmásítanád. A helyén kell kezelni a dolgokat. Ezt a
munkát is lehet minőségi módon csinálni.”
Inkább arról esik szó a könyvben, hogy mennyiért és hogyan lehet ügyfeleket szerezni, hogy működnek a külföldi kiutak és mennyit lehet keresni egy-egy hosszabb eltávval, vagy önállósodva űzve az ipart.
"Szóval ma egy órával keresek körülbelül nyolc-tízezret. Nem sok, de nem is olyan rossz órabér."
Értékelés: 5/2
Nem rossz könyv az Egyetemista lány támogatót keres és tudom hogy sok munkájuk van a szerkesztőknek benne, de valamiért nálam félresiklott. Nem éreztem át annyira a lányok sorsát. Mind a négyüknek rendezett családi körülményei voltak (viszonylag) és lett volna hová hazamenni, nem haltak volna éhen, ha 1-2 hónap múlva találnak bejelentett melót. Némelyikük rendes munkát is kapott, de rájöttek, hogy azzal nem keresnek sokat és könnyebb megélhetés az, ha áruba bocsátják a testüket a férfiaknak, mert rosszul érezték magukat, hogy a barátnőikkel való shoppingolás során nem tudnak úgy költekezni, ahogy szerettek volna. Lili szűzen kezdi a munkát, és a tandíjra spórol, meg egy saját lakásra, de ehhez be kell vállalnia a masszázs után extrább dolgokat is. Zsófi anyja gyorsan rájön hogy mi lánya igazi foglalkozására, és nem hogy eltiltaná a munkától, hanem egyenesen támogatja. és büszke is rá. (Én ettől lehidaltam rendesen).
Beszélgettem a szerzőkkel, ahol többen arra kérdeztünk rá, hogy a lányok meséltek-e gázos ügyfelekről, mert a könyvben inkább a munka viszonylagos "jó" oldala jön át, egy-két kivételtől eltekintve. Nagy Szilvia és Szabó Anna Eszter azt mondta, hogy a sors hozta őket össze olyan alanyokkal, akik nem tudtak sok rosszat mesélni a munkájukról. Szerintem kellett volna a könyvbe olyan elrettentő történet, ami nem gondolkoztatja el az olvasót arról, hogy milyen egyszerű ez az egész. A lányok érzelmei közül egyedül Henié érintett meg, aki a barátját még azelőtt ismerte meg, mielőtt belekezdett volna a melóba. A fiú fiatalabb volt nála, így a lány lett a családfenntartó és ez a munka volt a legegyszerűbb számára. Sok csatát vívott a fiúval, aki szintén kipróbálta magát férfi prostiként, hogy lássa milyen ez az élet, de nem jött be neki. A pár később összeházasodott és (gondolom, erre nem tértek ki igazán) boldog éltek míg meg nem haltak.
Igazából tudom, hogy ez az egész helyzet, hogy fiatal (diák)lányok kénytelenek a testüket árulni, hogy eltartsák magukat nagyon szomorú. Nem akarok senki felett pálcát törni, nem célom. Ez a post pusztán a könyvről szól és arról, hogy számomra a mondandója nem igazán úgy jött át, ahogy szerintem kellett volna. 4 sztori, 4 olyan lányról, akik választhattak volna más utat is, csak nem voltak elég erősek. Valami hiányzott belőlük. Meg a könyvből is, hogy megszeressem akárcsak egyik szereplőt is, vagy jobban átérezzem a kiszolgáltatott helyzetüket. Nem ment.
Kiadó: XXI. század kiadó
Oldalszám: 271 oldal
Az írónők egyébként megjelentettek egy könyvet a férfi prostitúcióról is (Hölgy alkalmi kísérőt keres címmel), de valahogy úgy érzem, hogy ennek beszerzése és elolvasása nélkül is nagyon jól elleszek.
"Tetszett az elképzelés, hogy földi létemmel talán a történetek ideje is
véget ér. Minden rakétát kilőttem, mindet egyszerre, utánam hallgatás
ereszkedik a Földre. Nem lesz semmi, nem lesznek új ötletek, semmi, amin
gondolkodni lehetne. Egy óriási gépezet ura voltam, én szerveztem
minden idők legnagyobb irodalmi fesztiválját, és mindezt titokban."
Igazság szerint ezt a könyvet nem is magamnak vettem. Anno még Pupillának transzportáltam Pécsre egy példányt, de ha már ott voltam (és mivel bízok az ízlésében) a Könyvudvarban, vettem magamnak is egy kötetet. 2009 óta eltelt jó pár év és a porosodott a polcon, de most az új Csökkentsd a várólistád 2013-as kihívása miatt sort kerítettem rá. És nem bántam meg, bár nem is nőtt annyira a szívemhez Péter és története.
A regényben Gaardner által egy kisfiút ismerhetünk meg, akinek fantáziája nem ismer végtelent. A svéd Péter édesanyjával él, aki egyedülálló szülő révén igyekszik jól nevelni fiát. Mindenhová elviszi őt, így Péter kamaszkorára megismerkedik a színház, a mozi világával (sok utalást találhatunk ezekre). Az édesanyja azonban Péter kamaszkorában meghal. A fiú, hogy jövedelemhez jusson történeteket kezd árulni kezdő költőknek, regényíróknak de még befutott híres novella szerzőknek is. Pár év alatt ő lesz Pók, akinek a hálója egész Svédországban kiterjedt. És nem mellesleg kész vagyon vándorol a markába.
Abból éltem, hogy haraptak a halaim. Nem árultam se hasist, de LSD-t,
még olcsó cigarettát vagy csempészett pálinkát sem. Fantáziát árultam,
ártalmatlan fantáziát.
Előfordult például, hogy ha egy bulin összetalálkoztam egy rászoruló
kliensemmel, ő idegesen berángatott egy sarokba vagy lépcsőházba, néha
még a mosdóba is. Körbetekintgetett, és azután nagyon halkan elmondta a
kívánságát: van valamid, Péter? Vagy: van ma valamid? Vagy akár: mondd
csak, mit kaphatnék egy ezresért?
Az időközben férfivá cseperedő Péter megismeri a női nemet és szerelembe esik. A lányt történetekkel kábítja el, ám amiket neki mesélt el, azokat már nem adhatja el. Szívesen áldoz a lányra különböző sztorikat, hiszen kifogyhatatlan tárház van a fejében. Egyszerűen annyi kötetet írhatna, amennyit csak akarna de ő nem szeretne. Egyszerűen jó neki így ahogy van. Unalmasan éli a mindennapjait, a lányok fejét elcsavarja, de nem jelent nekik semmit sem ezek a nők. Egyedül Maria az aki megfogja, ám ő is eltűnik Péter életéből és magával viszi az elmesélt történeteket, és a közös kislányukat. Vajon újra látják egymást az egykori szerelmesek? És mi lesz azokkal a történetekkel, amikről csak ketten tudtak? Ezek hogy jutnak végül nyilvánosságra?
Akár lehetne kellemes is a regény hangulata, de nem az. Folyamatosan jönnek a történeteket, melyeket Peter mesél el hol a szerelmeinek, hol más íróknak, amikor árajánlatot kérnek tőlük. A történetek nem viszik előre a cselekményt, csak szomorúvá tesznek. (A sakktábla sztori, a cirkuszos történet) Jostein Gaardner kétségkívül a hangulatteremés mestere,jól adagol, de maga a Pók, azaz Péter nekem nem vált szimpatikussá.
A Pók a saját hálója foglya. Elöszőr megszövi finom szövetét, aztán tesz egy hibás lépést, és maga akad fenn benne.
Az egész Péter = Pók vonal viszont nagyon érdekes és nagyon furcsa párhuzama az írásnak, az íróknak és a fantázia és az új ötletek keletkezésének. Olyan mennyiségű ötlet van a főszereplőben, vagyis tehát magában Gaardnerben, hogy ez ámulatba ejtett. Egy-egy sztori adhatna több kötetes regény sorozatoknak alapot, vagy bestsellereket és mégis mindegyik egy embertől ered. Péter hiába diszkrét egy idő után munkája nem marad titokban. Az írók elkezdenek gyanakodni és az egész összetákolt és felépített világ romba dől.
Vannak emberek, akik érméket vagy bélyegeket gyűjtenek. Én a saját gondolataimat és ötleteimet gyűjtöttem.
Értékelés: 5/3
A végét bár sejtettem, kellőképpen meglepődtem rajta. Igazából fájdalmas ez a történet, és hiába minden, nem töltött el jó érzés az olvasása közben. Szórakoztattak a szövevényes és hihetetlen mélységű sztorik és vártam is őket, de mindegyikkel csak az bizonyosodott meg bennem Péterről, hogy ő egy szerencsétlen balek, aki nem találja a helyét világban és nem is tudja sehogy sem tudja helyesen feldolgozni ezt a zseniális kreativitást amit ajándékba kapott az élettől. Bár másként állt volna az ötletei "eladásához", megvalósításához, így talán elkerülhető lett volna a tragikum a végén.
Ürességet éreztem mikor befejeztem a könyvet. És nem magát a főszereplőt hiányoltam, hanem az író könnyed stílusát, amivel lekötötte a figyelmemet. Később talán megpróbálkozom még másik Jostein Gaardner regénnyel. Ajánljatok jót ha tudtok!
